Mit jelent a fenntarthatóság? Milyen intézkedésekkel lehet védeni a klímát? Ki hajtja ezeket végre, és kié a felelősség? Ezek összetett kérdések, amelyekre különböző szinteken keresik a válaszokat – így természetesen a gazdasági szereplők és vállalatok is foglalkoznak velük. A válaszok gyakran bonyolultak, és amikor a geopolitikai helyzet instabil, sok vállalat saját kezébe veszi a jövője alakítását és maguk fektetnek be a fenntarthatóságba.
Így tesz például a voestalpine AG, az osztrák acélipari óriásvállalat, amelyet a világ 50 legfontosabb acélgyártója között tartanak számon. Az acélgyártás rendkívül káros a klímára – nem titok, hogy a globális CO₂-kibocsátás mintegy 9%-áért ez az iparág felelős. A kereslet a környezetbarátabb acél iránt azonban már növekszik, ezért a cél: az acélgyártás dekarbonizációja, vagyis a szén-dioxid-mentesítés.
A voestalpine ennek érdekében számos projektet indított el – a legnagyobb ezek közül a hagyományos, szénnel működő magasolvasztók fokozatos leállítása. Jelenleg öt ilyen kemencével rendelkezik a vállalat, és az a cél, hogy legkésőbb 2050-ig az utolsót is leállítsák.
Az alternatíva: elektromos ívkemencék (elektrolichtbogenöfen). Egyszerűen fogalmazva ezekben elektromos áram segítségével olyan nagy hőmérséklet keletkezik, amely elegendő a fém megolvasztásához. A jelenleg építés alatt álló ívkemencék 2027-re lépnek üzembe, és már ekkor 30%-kal csökkenthetik a vállalat CO₂-kibocsátását. 2030-ra további két ilyen kemence következik, amelyek révén az emisszió akár a felére is csökkenhet. A cél: klímasemleges acélgyártás 2050-re.
A szénre tehát a jövőben nem lesz szükség, viszont a villamosenergia-felhasználás nőni fog. Ennek fedezésére a voestalpine már most olyan megoldásokba fektet, amelyek megújuló energiaforrásokra épülnek. A jövőben a zöld hidrogén is szerepet kaphat a gyártásban. Emellett a vállalat új technológiák fejlesztésén és pilotprojektek megvalósításán is dolgozik, hogy hosszú távon valóban elérje a zéró CO₂-kibocsátást.
