Ausztriában az egészségügyi rendszert főként a szociális biztosítási hozzájárulásokból és adókból finanszírozzák, kisebb részben pedig magáneszközökből, például receptilletékekből, önfenntartásból, kórházi tartózkodás esetén esedékes napidíjból, vagy a magánnyugdíjpénztárak hozzájárulásaiból.
A közegészség-ellátás költségeit a szociális beteg- és balesetbiztosítások fedezik. Ezek szolgáltatásai például magukban foglalják az ambuláns és kórházi ellátást, az orvosi rehabilitációt, a gyógyszereket, a gyógyászati segédeszközök költségeihez való hozzájárulást, az egészségügyi és megelőző vizsgálatokat vagy szüléskor a hetipénzt. Az ambuláns ellátásról kihelyezett orvosok és a kórházak ambulanciái gondoskodnak, a kórházi ápolás a kórházakban történik.
A kötelező biztosítás minden nem önálló keresőre vonatkozik. Az önálló keresők nagyobb része is kötelezően biztosított. A gyermekek, házastársak, bejegyzett partnerek és élettársak a gyerekes családoknál ingyen társbiztosítást kapnak. Bizonyos feltételekkel ugyanakkor lehetséges a privát biztosítás is.
A biztosított személyek és a családtagjaik teljes hozzáférést kapnak a közegészségügy szolgáltatásaihoz. Igénybe vehetik a kirendelt betegbiztosítási szerződéses orvosok és a közkórházak orvosi ellátásait. Bizonyos szolgáltatásokat, például a receptilletéket, a magánorvosokat és magánkórházakat, néhány fogorvosi szolgáltatást vagy kórházi tartózkodás esetén a napidíjat magán úton kell finanszírozni. Ha valaki nem rendelkezik betegbiztosítással, az igénybe vett egészségügyi szolgáltatás teljes költségét ki kell fizetnie.
Ha a betegség nem a munkavállaló miatt következik be, a munkaadó bizonyos időtartamig állja a költségeket a vállalati hovatartozástól és a foglalkoztatási viszony fajtájától függően. Ezután a beteg munkavállaló táppénzt kap a betegbiztosítótól, amelynek összege a munkabérnél természetesen kevesebb.